Egy külföldről behozott dízel Focus kalandjai

Fekete Focus

Fekete Focus

2. fejezet: Az óratekerésről

2016. augusztus 30. - cutter

Ahogy már előző bejegyzésben is említettem, a Fekete Focus 14 évesen került hozzám, Ausztriából származik. 2002 januári gyártás a Ford-féle autóinfó lekérdező adatbázis szerint, első forgalomba helyezése pedig Bécsben történt 2002 februárban. Ahogy kiszolgálta idejét, 10 évesen 2012 októberében került Magyarországra egy székesfehérvári használtautó kereskedéssel foglalkozó cég jóvoltából, 250.000 kilométerrel. Mivel az autó jó állapotú volt, ezért nem a legalacsonyabb áron hirdették meg, nem is kellett senkinek. Állt néhány hónapot a kereskedés udvarán, végül elkezdték használni a cég emberei szaladgálós autónak, és ekkor került az egyikük nevére az autó, 268 ezer kilométert mutatott ekkor az órája. Ez volt 2015-ben.
1 év használat után meghirdették eladásra, én pedig meg is vettem, 250 ezer kilométerrel. Biztosan sokat tolattak vele hátrafelé... Nem is értem, ha már ennyire tekergetős kedvükben vannak, legalább a részletekre figyelhettek volna, és az előző adásváteli szerződést nem kellett volna a kesztyűtartóban hagyni. Mivel az autó tényleg jó állapotú szépen karbantartották, ezért ugyanúgy megvettem 270-280 ezer kilométerrel is (nem tudom mennyit tettek bele a 268 ezerhez képest 1 év alatt).
Új a generátor, az önidító, új Brembo fékbetétek és tárcsák is kerültek bele, elöl is hátul is. Szintén kicserélték a csomagtartó teleszkópjait, és a turbónál lévő levegő-vezető csöveket. Szóval olyan sok mindent nem kellett csinálnom rajta amikor hozzám került, csak a szokásos vásárlás utáni szíj+olaj csere kellett neki, de mint kiderült, azért tartogatott meglepetéseket! Figyelmeztettek a szerződés aláírásakor, hogy nézzem majd meg alaposabban a motornál tapasztalható olajfolyást, mert hosszú távon gond lehet belőle. Na ezzel szívtam is eleget, de ez már egy másik történet...

1. fejezet: A Fekete Focusról (és rólam)

Hello World!

Mondanám, ha egy újonnan létrehozott programkód lennék. De nem vagyok, ezért inkább bemutatkozással kezdeném. Mi is ez az egész blog? Szeretném leírni, dokumentálni és megőrizni az utókor számára egy 14 éves, külföldről behozott tucatautó mindennapjait, a vele való gondokat-bajokat, és persze az örömöket is.
Nem egy átlagautós vagyok, aki hétvégenként bevásárlásra, hétköznapokon pedig a szomszéd utcai irodába/munkahelyre kocsikázik. Elég hardcore felhasználó vagyok, napi 2x90 km minden hétköznap, és ez még csak a munkábajárás. Éves szinten 43-45 ezer kilométer simán megvan.

Mazda 323 eladás előtt


Egy ehhez passzoló autót kerestem, mivel az előző Mazdám szépen kidőlt alólam. Nem is motorikusan, mert úgy semmi baja nem volt (még szép, eredeti japán!), hanem rozsdaügyileg. A karosszériát egyre több helyen kellett foltozni, és végül már a tartóelemek is olyan szinten rozsdásodtak, hogy kész anyagi csőd lett volna kilakatoltatni műszaki vizsgára. Így fájó szívvel, de megváltam tőle, és kellett egy utód, mégpedig igen határozott paraméterekkel:

- Minimum 4 ajtó, mert van család is
- Minimum 400 liter csomagtér, hogy aztán a család cucca is beférjen
- 6 liternél alacsonyabb fogyasztás minden körülmények között
- Autópályatempót bírja, ami számomra azt jelenti, hogy egy lóerő 15 kilogrammnál kisebb súlyt mozgasson
- Lehető legmegbízhatóbb konstrukció
- Lehető legolcsóbb javíttatás
- Maximum 800.000 Ft vételár

Ezek voltak a feltételeim, és először nem is akartam Fordot. Természetesen 1.9 TDI Octaviát szerettem volna, csakhát a VW csoport autói annyira túlárazottak, hogy a 800 ezres árba csak rettenetesen széthajtott és leélt autók fértek volna bele, amikből inkább nem kértem. Octavia, Toledo, Golf, Passat, A4 kiesett. Ekkor jött képbe a Mitsubishi Carisma 1900 cm3 dízelmotorral, és meg is néztem az összes eladó példányt Magyarországon (15-17 db volt akkor meghirdetve), de mindegyik hatalmas csalódás volt. Miután Carisma kereséssel elszúrtam 3 hónapot az életemből, beláttam, hogy mást kell választanom, mert nincs időm újabb hónapokat várni, amíg felbukkan egy megfelelő példány. Az ilyen Renault, Citroen féle francia csodákkal természetesen nem foglalkoztam. Már csak a Focus maradt, mint megfelelő típus, abból is az I. generáció, 90 lóerős adagolós TDDI motorral. Több kereskedést felhívtam, és egyet megnézem élőben is Pápán, de nem nyűgöztek le különösebben.

A Fekete Focus első velem töltött napja

És akkor hirtelen felkereült a Használtautó.hu-ra Ő, a Fekete Focus.Egy székesfehérvári kereskedő hirdette 700 ezer magyar forintért, alufelnivel, digitklímával, friss műszakival. Két órán belül ott voltam a kereskedésben, és újabb egy óra múlva a nevemre lett írva az autó. Hát így kezdődött...
És most lássuk mi történt azóta!

süti beállítások módosítása